Vagyok király leánya,

Szőke hajamra szállna

A nőtlen hold alá.

Szemet nem vetne senki rá,

Mit kiszemeltem én.

Sosem vágytam olyanra,

Ami nem volt az enyém.

Vagyok király leánya,

S vénülésem gyötör,

Tömlöcöm a személyem,

S béklyó e sima bőr.

Jaj, szöknék, s mint koldus

Járnék az ég alatt,

Hogy utoljára egyszer

Megláthassam árnyadat.

Mit kitéptek, még újra nő,

Még élhet aki holt,

Mit elloptak, még vissza jő

De mi volt, az volt

A tenger-szült a földön vész,

Mi lágy, az megtiport,

Ajándéktól meleg a kéz

De ami volt, az volt,

Fent a lent s ez itten az,

Nem állandó a hold,

Ketten se tudják, mi igaz

Mert ami volt, az volt.